Ellopott felnőttkor - A bábnak nincsen szárnya

Pszichológusként számtalan olyan problémával találkozom, amely a túlféltő vagy érzelmileg éretlen szülők visszatartó nevelésére vezethető vissza. Ezek a szülők tulajdonképpen úgy lopják el a gyermekük felnőttkorát, hogy nem is tudják, milyen károkat okoznak.

A könyv bemutatja azokat a tapasztalatokat, családi kapcsolatokat, ahol a szülők nem engedték el gyermekeiket vagy nem engedték meg nekik, hogy érzelmileg felnőjenek, és így felnőttkorukban is úgy viszonyulnak hozzájuk, mint éretlen kamaszokhoz vagy kicsi gyerekekhez. 

Szemléletes példákat hoz olyan életekre, ahol a szülők nem engedték kifejlődni gyermekeiket a szülő-gyerek szimbiózis bábjából, ezzel megrekesztették őket. 

"A bábállapot a pillangó életciklusának döntő fontosságú szakasza, amikor a hernyó drasztikus változásokon megy keresztül, és átalakul a kifejlett pillangó végleges formájává. Ez a metamorfózisnak nevezett folyamat lenyűgöző és bonyolult folyamat, amely elengedhetetlen a faj fennmaradásához."

Ezek a szülők, leginkább anyák, gyermekükhöz még felnőttkorukban is úgy viszonyulnak, mintha önállótlan kicsi gyerekekhez vagy éretlen, a világot nem ismerő kamaszokhoz kapcsolódnának. Anya ilyenkor a gyermekét egy láthatatlan köldökzsinórral magához köti, láncolja, mert azt akarja érezni, hogy fontos a gyerekének - mert valószínűleg ő ezt nem élhette meg, gyerekkorában, hogy fontos volt, így átteszi  a saját gyerekére.

Ezek a határproblémás, leginkább az anya-gyerek, kapcsolatok mérgezően hatnak a már felnőtt gyerek életére, és nem meglepő módon igencsak erősen befolyásolják a felnőtt "gyerek" párkapcsolatát, a párját, és a párkapcsolatában vagy akár a házasságában felmerülő nehézségeket, a kötődéséből fakadó problémákat és a kapcsolatában fennálló megoldatlanságokat is.

Mindez nem azt jelenti, hogy most a szülőknek beolvassunk, mit csináltak ők rosszul, hiszen minden szülő, mindent odaad, amire képes, amit tud. Felnőttként képesek vagyunk gyógyítani magunkat, és ahogy a családállítás is mondja a szülőknek megköszön, amit adni tudtak, és felnőttként kielégítem a szükségleteimet, hiányaimat: "Köszönöm, amit kaptam, amit nem kaptam meg, azt megkeresem, és megadom magamnak én", hisz amit a szüleim nem adtak oda, az nem volt náluk. Amit nem adtak meg, azt megkaphatom mástól, vagy megadhatom én magamnak.

A felnőtt részünk képes belátni, nézőpontot váltani, elfogadja, hogy azt tudta a szülő adni, amit.

Ha érzed az érintettséget, íme néhány dolog, miket is hozhatsz határproblémás családból/az anyától (az anyától tanulunk kötődni):

• Egészségtelen SZIMBIÓZIS/ÖSSZEOLVADÁS a szülővel/anyával

Életünk kezdeti szakaszában a szimbiotikus időszak természetszerű és egészséges. Az anya eggyé válik gyermekével testileg és lelkileg a várandóssága idején és később gyermekét a karjában tartva  is. 

A párkapcsolat első fázisában a kibontakozó szerelem és az intenzív érzések állapotában hasonlóképpen időzünk, az összeolvadásban megéljük a "MI érzés"-t, és általában az egymásról alkotott képünknek kevés köze van a valósághoz.

Ha az anya egy szorongó-ambivalens anya, nem fogja kilazítani a kora gyerekkori, kezdeti szimbiózist, hanem azt még a felnőtt gyermekével is fenntartja.

• IDŐ – FIZIKAI EGYÜTTLÉT

Van olyan emléked, hogy azt hallod anyától? "Jaj, ne csináld, ne menj oda, mert bajod lesz!"

Ilyenkor anya (az "anya" szónál, gondolhatsz az anyára, és behelyettesítheted ide magadat és/vagy a választottadat) a saját félelmét csillapítja, vágya, hogy legyél fizikailag mindig vagy legalábbis minél többet mellette, minél több időt tölts vele, az megadja a biztonságot. Neki.

"Ha szeretsz, akkor mindig/sokat vagyunk együtt." Sőt még azt is elképzeli anya, hogy ugyanazt gondoljátok, ugyanazt akarjátok, ugyanazt eszitek, ugyanazt hallgatjátok, választjátok stb.

• TÚLTÁPLÁLÁS

Fontos szerepe van az evésnek, az etetésnek, mert "ha szeretsz megeszed, veszel még belőle, sőt kiteszem én neked a tányérodra, és viszel el magaddal is." 

Az etetés egy alacsony szintű eszköze a szeretet kifejezésének.

• MAMAHOTEL

Ha felnőttként az anyával élsz együtt, az igencsak arra utal, hogy nem váltál le róla. Ha felnőttként (veszélyes!) visszaköltözöl anyához, ahelyett, hogy esetleg önálló albérletben élnél, akkor te és anya újra szorosan együtt vagytok, szinte mindig kapcsolódtok. DE! Ha éppen távol vagy, életre kel a szorongás, és csak akkor lesz nyugalom, ha rendszeresen felhívod, ráírsz, jelentesz, mi van veled.

Ha anya mellett laksz, megadod neki azt a lehetőséget, hogy anya minden rezdülésedet figyelhesse. Pl. mikor jössz-mész, állsz be az autóval a ház elé, kivel mennyit, hogyan telefonálsz, eszel-e rendesen stb.

Mit az, amit még kapsz anyától? - Kényelem: mert anya besegít, gondoskodik, főz, mos, takarít rád, előveszi neked az ételt a hűtőből, sőt eléd is teszi, kiszolgál, helyetted elintéz dolgokat, szól, h vedd fel a meleg kabátodat stb.

No, és ha te mégis valami mást szeretnél, JAJ neked ! Anya bűntudatot kelt (megkapod, hogy na ezt azért csinálod, mert...és ő bezzeg ezt is megtette/teszi érted ... , és képes bármit kitalálni, miért ne legyél távol tőle, s miért is legyél mellette).

• TARTALOM NÉLKÜLI KOMMUNIKÁCIÓ

Gyakran érdektelen, ám sok, terjengős, tartalmatlan és híg a beszéd. Mindeközben kizárólag arról tud anya kommunkálni feléd, és arról akar hallani tőled is, ki mit csinált a nap/hét során. A beszéd célja itt annyi, hogy amíg, anya beszél, addig te, a gyereke, itt vagy, legalábbis testben, ő pedig biztonságban érzi így magát. 

• BŰNTUDATKELTÉS - IRÁNYÍTÁS - KONTROLL

Anya bűntudatkeltéssel irányít, ezért te nem is mersz pl. nem az anyától kapott fazékban főzni vagy nem hazamenni rendszeresen hozzá, merthát te is megszoktad, hogy ezzel csillapítható a szorongás.

DE!! Sok év után sem történik meg, h neked, a "gyereknek" kifejlődne az identitása, felnőttként azt sem tudod, milyen társ vagy/lehetsz egy párkapcsolatban, hogyan válassz egészségesen párt magad mellé, nem tudod megfogalmazni tisztán az igényedet, nincs saját életed/magánéleted, nem tudod, ki is vagy te valójában. Nincs a családtól független saját indetitásod, ahogyan fejlett autonómiád sincs.

• SZÜRREÁLIS HELYZETEK

Vannak helyzetek, amikor anya csak úgy hirtelen megjelenik a felnőtt életedben. Pl. csak úgy betoppan a lakásodba, szobádba, sőt tesz-vesz ott, rendet tesz, átalakít (netán kutat).

AZ ÉREM MÁSIK OLDALA

Ha anya parentifikált gyerekként nőtt fel, akkor nagy valószínűséggel felnőttként túlkompenzál, túl sokat ad, túlcsinál (hogy jobb anya legyen, mint amilyen az ő anyja volt), ezzel viszont infantilizálja a saját gyerekét.

Pl. amikor felnőttként babátok születik, anya már ott is van, minden nap, mondván, h segít, no és egész nap ott van évek után is. Ez sok családban konfliktust frusztrációt tud okozni, ám ha infantilizált felnőtt vagy és a párod mindezt szóvá teszi neked, akkor elindul a lavina közöttetek, kitör a vihar, megjelenik a sértődés a párkapcsolatban, és még a bűntudatkeltés is, gyakran passzív – agresszióval bántjátok egymást, nem beszéltek egymással stb.

KÉT INFANTILIZÁLT FELNŐTT

2 infantilizált felnőtt párkapcsolata nem meglepő módon: maga a szimbiotikus összeragadás.

Ez a pár egy igazi, szívet melengető, végtelenül kedves cukisággombóc, a felek gyermeki kapcsolatban vannak egymással, s van, hogy közös még az email címük, a FB profiljuk is, vagy ugyanolyan pólóban járnak stb.

A pénzzel egyikük sem tud bánni, időpontokról általában elkésnek, ad hoc/rendszertelen/csapongó/kiszámíthatatlan a gondolkodásuk. Nem jellemző rájuk a rendtartás a lakásban, észrevehető viszont a napi/hetirend hiánya, struktúrálatlan életvitel, valójában sodródnak az életben, igenemberekként, "people pleaser"- ként élnek. 

Amikor gyermekük születik, félő, hogy a gyermekkel nehezségek akadnak, megjelenhet az ADHD. Ezek a szülők/anyák a nagy gyerekkel is együtt tanulják a leckét, a szülő kívülről tudja az általános és középiskolás anyagokat, és még a szülőin is büszkén beszámol erről stb. 

AMIT LEGINKÁBB TEHETSZ, ha magadra ismertél:

- Szigorú határtartás – meghúzod, meddig jöhet anya, fizikailag, és kommunikációban is: kimondhatod neki, hogy "Szeretlek, de nincs igényem ennyit találkozni, beszélni, és nem szeretnék tudni mindenről, ami veled történik, kérlek ne én legyek ez a társ számodra."

- Nem érzel bűntudatot, hiába keltené anya benned.

- Éled, alakítod szabadon a saját életedet! A szívedben megszülető célokat követed, valósítod meg!

- Használd a szárnyaidat, amint felfedezted, hogy vannak!

A témában készült csodálatos szakmai beszélgetés és egyben személyes önfeltáró interjú megnézhető itt: Bibók Bea: Mi történik, ha a szülő nem engedi felnőni a gyereket?