Integrál párkapcsolat a gyakorlatban, Ráhangoló modul, 27-28. oldal

"Az emberi léleknek, vagy az esszenciának, vagy az emberi természetnek a legfőbb vágya egyrészt a teljesség igénye, hogy legyen képes teljességgel szeretni, és ő maga is teljességgel legyen szeretve, másrészt, hogy olyan párkapcsolatban élhessen a lelki társával, amelyben tudatosan megtapasztalják a létezés minden szintjét, beleértve a materális, a fizikai, a mentális, az érzelmi és a spirituális rétegeket is. 

Ezeknek a vágyaknak az a kreatív életerő a motorja (néha Erosznak vagy evolúciós impulzusnak hívják), amely prior létezik, ahogyan a feltétel nélküli szeretet is, amely még az előtt megjelenik, mielőtt a párkapcsolatokban a feltételhez kötött szeretet vagy az emberi tapasztalatok és kapcsolatok bármely megnyilvánulása felbukkanna.

Ennek a teremtő életerőnek a láthatóvá válását gyakran meggátolja az egó. Az egó, ahogy azt többek közt olyan spirituális tanítók, mint Ekhart Tolle és a költő, Rumi is, értelmezik, nem más, mint a mi kondicionált, sérült, félelemmel teli, elkülönült – és emiatt hamis – önérzetünk, mely nem tud szeretni, mert a múltban és a jövőben él, elszakadva ettől a kreatív, teremtő életerőtől, ezért céltalan, és mindig kívülről vágyja, hogy valami vagy valaki őt boldoggá tegye.

Az egónak ez a legyengített minősége az életképesség csökkenéséhez vezet, amely magával hozza a szeretetre és a tudatos életvitelre való képtelenségét is. 

Ezeket a legtöbb pszichológiai és élettani nehézség hátterében megbúvó, rejtett énrészek, rejtett dimenziók okozzák. Sajnos sok esetben nem vagyunk tudatában ezeknek a sérüléseknek, amelyek leginkább a gyerekkorban átélt, egy-egy fájdalmas helyzetre adott érzelmi reakcióból, vagy a fejlődésünk során bennünket ért korai traumából eredeztethetőek. Ezek következtében az idegrendszer szabályozása, illetve a biztonságos kötődés képessége sérül, és az identitásunkban olyan torzulás jön létre, ami ahhoz vezethet el, hogy félelemmel és szégyenérzettel élünk együtt, amelyek a szeretettel ellentétes érzések. 

Ezek miatt az egósérülések miatt nagyon sokan küszködnek a párkapcsolatokban. 

Vannak, akik akár egy az egyben le is hasítják ezeket, mondván, hogy nincs értelme foglalkozni a múltbéli fájdalmakkal, és ehelyett önző, sokszor hedonista módon, azzal a téves törekvéssel élnek, miszerint teljessé válhatnak anélkül is, hogy egy egészséges párkapcsolat részesei lennének, és patológiás módon helyezik előtérbe a transzcendenst, más néven az önmeghaladást, sajnos egészséges immanencia hiányában (lásd XI. modul), és jellemző rájuk a spirituális elkerülés (lásd 214. oldal). 

Mások az egó vezérelte hiányszükségleteiket a partnerükre vetítik, és csak addig szeretik a másikat, amíg a másik ezeket a szükségleteket kielégíti, és ezáltal teszi boldoggá őket. 

Ezzel szemben, az egészséges egófejlődés csakis kapcsolati kontextusban mehet végbe, méghozzá a tudatos jelenlét segítségével – a pszichológiai sebeink gyógyításával, valamint a képességeink folyamatos bővítésével és a perspektíváink tágításával, nézőpontjaink kiszélesítésével, miközben túllépünk a korlátozott nézeteinken, hogy képesek legyünk beteljesíteni lelkünk vágyát, vagyis azt, hogy a lelki társunkkal kötött szeretetkapcsolatban még több jót, igazat, szépet és funkcionalitást teremtsünk a létezés mindhárom, azaz a durva, a finom és a kauzális szintjén:

1. Az anyagi és fizikai szinten lelkünk arra vágyik, hogy egy vele kompatibilis társsal együtt megteremtse és kielégítse az alapvető, az életben maradáshoz elengedhetetlen szükségleteit, mint az élelem, a lakhatás, a biztonság, a pénz, a vagyon, a mozgásképesség, a nemzőképesség. 

2. A szubtilis, finom és érzelmi szinten lelkünk arra vágyik, hogy egy vele kompatibilis társsal a folyamatos tanulás, gyógyulás, fejlődés és felébredés révén, megteremtse és kielégítse a növekedésalapú (B-needs) szükségleteit, mint például a kapcsolódás, az egymásra hangolódás, a bizalom, az autonómia és a szexualitás. (A növekedésalapú szükségletek kibővített listáját a 121. oldalon találod.) 

3. Spirituális lényünk vagy esszenciánk a létezés kauzális szintjén arra vágyik, hogy egy vele kompatibilis társsal megteremtse és kielégítse az inter-being (kölcsönös, együtt és egymás mellett létezés) szükségleteit úgy, hogy partnerünkkel a különböző természet adta adottságainkat, képességeinket egyesítjük, s ezzel még több jót, igazat, szépet és funkcionalitást teremtünk, s mindezt mások jóllétének megsegítésére és a világ jobbá tételének szolgálatába állítjuk. Más szóval, ahogy az egotranszcendencia, amely nem azonosul (nem disszociál, elfojt, leválaszt, tagad, figyelmen kívül hagy, megkerül) a különálló, hamis, sebzett – emiatt félelemmel teli – énérzettel és a korlátozott nézetekkel, úgy az egészséges egófejlődés, amely integrálja a perspektívák egyre nagyobb mértékű kiszélesítését és a szeretetre való képesség fejlesztését, elengedhetetlen ahhoz, hogy beteljesítsük lelkünk vágyát, és önmagunkat valóban élettel telinek érezzük, és képesek legyünk arra, hogy a lélektársunkkal megosszuk életcélunkat egy virágzó párkapcsolaton belül.

Ebben a modulban ezt az egón túllépő dezidentifikációt, azaz a nem azonosulást gyakoroljuk azzal, hogy megteremtjük a feltétel nélküli szeretet biztonságos terét, ahol bármit, ami ebben a térben percről percre megjelenik, elfogadunk, ítélkezés, vágy, bekötődés, káprázat, és utálat vagy gyűlölet nélkül. Ez a tapasztalat fogja megalapozi, hogy a könyv 26 modulján át, biztonságosan felfedezhessük a feltételhez kötött kapcsolatokon belüli egészséges egófejlődésen keresztül megtörténő gyógyulás és integráció különféle lehetőségeit."

Martin Ucik: Integrál párkacsolat a gyakorlatban, 2023, ANTARES BOOKS, Ráhangoló modul, 27-28. oldal