SPIRITUÁLIS ELKERÜLÉS
Menekülés az igazság elől
Nagy különbség van a felnövés, a
fejlődés vagy a személyiséggel való munka (árnyék- és traumamunka végzése és
más megoldatlan fejlődési nehézségek kezelése, beleértve a személyiségzavarokat
is) és a felébredés között. Az előbbiek figyelmen kívül hagyása az úgynevezett
"spirituális elkerülés ", vagy spirituális hárítás.
Integrál szemszögből nézve érdemes
törekedni arra, hogy hátrahagyjuk a spirituális elkerülésre jellemző elkülönítést,
elfojtást, tagadást, elutasítást vagy leválasztást, és ehelyett képessé válunk ítélkezés nélkül magunkhoz ölelni mindent, ami VAN, és igyekszünk semmit sem figyelmen
kívül hagyni, miközben tudatosan megéljük a jelen pillanatot. Azt is
megérthetjük, hogy ha egy magasabb, spirituális szinten lévő partnerrel esünk szerelembe, akár az is megtörténhet, hogy épp a spirituális elkerülés lesz az,
ami miatt elakadást élünk meg a kapcsolatban, és szenvedünk, mert nem tudunk egészséges párkapcsolatot működtetni a párunkkal.
SPIRITUÁLIS ELKERÜLÉS
A SPIRITUÁLIS ELKERÜLÉS (spirituális hárítás) kifejezést John Welwood buddhista tanító és pszichoterapeuta vezette be az 1980-as évek elején. A spirituális kerülőút vagy spirituális elkerülés (spirituális hárítás)
az a tendencia, amikor is a spirituális eszméket és gyakorlatokat használjuk fel arra, hogy megkerüljük vagy elkerüljük azt, hogy szembenézzünk a megoldatlan érzelmi kérdéseinkkel, a pszichológiai sebeinkkel és a fejlődésünkhöz szükséges önmagunkon elvégzendő munkával.
Példák a spirituális elkerülés sajátosságaira:
1. Túlzott távolságtartás.
2. Érzelmi tompultság és elfojtás.
3. A pozitívumok túlhangsúlyozása.
4. Dühfóbia.
5. Vak vagy túlságosan toleráns együttérzés.
6. Gyenge vagy túlságosan porózus határok.
7. Egyoldalú fejlődés (a kognitív intelligencia gyakran messze megelőzi az érzelmi és erkölcsi intelligenciát).
8. Lenéző, degradáló ítélkezés mások negatív tulajdonságaival és árnyékrészeivel kapcsolatban.
9. A közvetlen hozzátartozók leértékelése azokkal szemben, akikkel spirituális kapcsolatot ápolsz..
10. Téveszme a létezés vagy a megvilágosodás magas szintjére való eljutás bekövetkeztéről.
11. Elkülönülés együttérzés nélkül.
12. A közömbösség összetévesztése például az egykedvűséggel.
13. A kellemetlen érzések elkerülése, semmibevétele.
14. Téves elvárások. Pl. azt hiszed, hogy a spirituális gyakorlatnak mindig pozitív, kellemes, örömteli élménynek kell lennie.
15. Felsőbbrendűség vagy igazságosság igénye azokkal szemben, akik nem ugyanazt a gyakorlatot, utat követik, vagy nem úgy, ahogyan te.
16. A másik ember határainak elutasítása. Nem engeded meg a másiknak/másoknak, hogy kifejezzék vagy megosszák a negatív vagy fájdalmas érzelmeiket.
17. A másik elutasítása már akkor is, amikor ő rosszul érzi magát, mondván, hogy mérgező, káros, "nem jó" vagy "alacsony a rezgése".
18. Toxikus vagy mérgező pozitivitás. Negatív inger átszínezése. "Nekem nincsenek rossz napjaim. Nincsenek rossz napok.", "Mindenben/mindenkiben csak a jót látom/veszem észre", "Teljesen ki tudom tisztítani a fejemet. Minden gondolatomat kitisztítom. Nincsenek gondolataim.", "Semmi nem hiányzik.", "Minden tökéletesen rendben van.", "Én már mindent megdolgoztam magamon. Teljesen rendben vagyok.", "Mindig pozitív és boldog vagyok.", "Én nem a hozott mintáim vagyok!","Jaj, hát nézd a jó oldalát!", "Ez nem probléma, fogd fel úgy, hogy lehetőség!" "Hagyd, és mosolyogjál inkább!", "Elengedem, és megyek tovább!", "Engem nem tudnak leuralni a negatív érzések." stb. (Eszedbe jutott valaha, hogy amikor a negatív alapérzéseket - düh, undor, szomorúság, frusztráció/félelem - eltagadjuk, tulajdonképpen emberi mivoltunkat tagadjuk meg? Miközben ezek (is) tesznek minket emberré !)
FONTOS! Amikor az intellektuális, majd organikus önismereti utak megfejlődése során elérkezünk a "bölcs önismerethez", belátjuk, és beletörődünk abba, hogy bizonyos dolgok úgy tűnik, megmaradnak bennünk, és az elkötelezett önismereti munka során sem sikerül azokat eltüntetnünk. Ekkorra megtanuljuk, hogy a düh, a félelem, a szomorúság olyan alapérzelmek, amelyek mindig is bennünk lesznek. Ugyanígy a szeretet és az öröm is. Belátjuk, hogy sosem lesz olyan, hogy mindig szeretünk, mindig jól vagyunk, mindig minden rendben van, akár bennünk, akár rajtunk kívül. Ezek az alapérzelmek életünk végéig váltakoznak bennünk. Mindeközben lehet bennünk nyugalom és béke is. Elérkezhetünk oda, hogy egyikhez sem ragaszkodunk, és egyiket sem utasítjuk el többé.