Mítoszok a kötődési stílusokról

Létezik néhány mítosz a kötődési stílusok körül

1. A legnagyobb az az, hogy ha találok egy biztonságosan kötődő partnert, akkor minden rendben lesz. Ez nem feltétlenül igaz, mert ha te nem építed ki a saját biztonságodat, ha nem vagy következetes, ha túlreagálsz, ha reaktív vagy, ha túlműködő viselkedést hozol, akkor a végén még a legbiztonságosabb kapcsolatot is szabotálhatod.

A 2. mítosz az, amit sokan narratívaként használnak, például "én folyton szorongok vagy rám az jellemző, hogy elkerülök, mindig kilépek, én ilyen vagyok, vagy minden partnerem olyan, hogy elkerül vagy folyamatosan szorong". Az igazság az, hogy ezeket a viselkedésmintákat nem érdemes az egész személyiségünkkel azonosítani. Az agyunknak van egy olyan képessége, amit úgy hívnak neuroplaszticitás, azaz az agy képes a változásra és a fejlődésre. Lehet képezni. Ha van egy kialakított kötődési stílusom, az nem azt jelenti, hogy egy másikat nem tudok kitanulni attól, hogy az 1. helyen én mást tanultam meg a múltban. 

A 3. mítosz az, hogy vannak olyan kötődési stílusok, amelyeket nem lehet összeegyeztetni, viszont az egymás közötti összeütközés az nem a kötődési stílusokról szól, hanem leginkább arról, ahogyan egymással viselkedünk és a viselkedésünk kiváltó okairól. Vannak minták, melyeket meg lehet törni a kapcsolatokban olyankor, amikor az egyik személy másképpen kezd el viselkedni, és ilyenkor az egész rendszer, a kapcsolat rendszere is elkezd megváltozni.

4. Van egy olyan mítosz is, hogy ha megértem a kötődésem kiváltó okait, akkor nem fogok többé ezek szerint cselekedni.

Minden azon múlik mennyire tekintünk és megyünk önmagunkba befelé, nem csak gondolatban, intellektusban, mert ha különösebb gyakorlat nélkül semmit nem csinálunk akkor az olyan, mint amikor kitöltünk egy személyiségtesztet vagy naplózunk. Ezek helyett konkrét viselkedéssel, tettel viszont át tudjuk programozni az agyat, a rendszert és így megváltoztathatjuk a mintákat is.

A cél, hogy magadban és a kapcsolatodban is biztonságot teremts

Ha pl. általában szorongsz vagy reaktív vagy, vagy bizonytalannak érzed magad, vagy a partnereddel kapcsolatban ideges vagy, akkor gyakorolhatod a földelést és az önmagad megnyugtatását. Ezzel elkezdheted átprogramozni az agyadat, hogy az agyad ne a túlélést, a harcot vagy menekülést aktiválja, mert amikor harcolsz vagy menekülsz az nem a kapcsolatteremtés ideje, az nem a tiszta kommunikáció ideje, mert valószínűleg félelemből fogsz reagálni, a tiszta elme helyett (nem látsz tisztán, nem hallasz tisztán, nem gondolkodsz tisztán, nem érzel tisztán).

Amikor önszabályozást, érzelemszabályozást végzel, az azt jelenti, hogy észreveszed, mi történik a testedben és megtanulod hogyan tudod szabályozni, hogy a tested visszatérjen egy nyugodt, földelt állapotba. Ez rendszeres gyakorlással, szokások átírásával (nem nyomozok a másik után Facebook-on, nem némítom, blokkolom stb.)  és az érzelemszabályozás sokféle módjával elérhető,  ez lehet sport, természettel kapcsolódás, alkotás, légzőgyakorlat, lehet földeléses gyakorlat, lehet csikung, taiji, jógagyakorlat, egyszerű pár perces szomatikus gyakorlat stb. 

Amikor úgy érzed, hogy nyugodtabb állapotba kerültél, és meggyőződtél arról, hogy az önszabályozást/érzelemszabályozást elvégezted, akkor kinyújthatod a kezedet a telefonodért, írhatsz üzenetet vagy telefonálhatsz. Ebben az állapotban másként fogod felvállalni a felelősséget a viselkedésedért, akár apró dolgokért is.

A nehéz elől menekülés helyett, mert azt hiszed a konfliktusba, a félelembe, a szégyenbe belehalsz, vagy a kapcsolatod belehal, válaszd a beleállást, hogy lefolytatsz nehéz beszélgetéseket, amikor úgy érzed, hogy valami nem stimmel a partnereddel. Beszélj az érzésekről, s kérdezd őt is meg az érzéseiről. Jobban megismerheted őt, és így valóban építheted a kapcsolatot.

Ha hibát követtél el, ha elszúrtál valamit, rosszul mondtál valamit, bizonyosodj meg arról, hogy elkezdesz beszélgetni erről, hogy helyrehozod a dolgokat, hogy beismered a viselkedésedet, akár kimondod azt, hogy "rájöttem, hogy amit korábban tettem, az nem az volt, amit mutatni akartam."

Egy kapcsolat nem arról szól, hogy soha ne szúrd el, sem arról, hogy frusztrációmentes, hanem, hogy helyrehozhatod. Az érzelmi intimitás akkor épül fel, amikor látjuk egymáson, hogy én is és te is vállaljuk a felelősséget, nem rejtőzködnünk, nem bújunk valami más mögé. Ezt hívja a pszichológia sebezhetőség felvállalásának, vagy minták megtörésének, s továbbmegyek, ebben megjelenik az alázat is. Én egyszerűen úgy hívom, hogy ez az én tökéletlen emberi mivoltom.

A vonzalmat is lehet (vissza)építeni, újra behozható mindaz, amivel valaha is elkezdted ebben a kapcsolatban az érzelmi biztonságot és közeledést felépíteni. Lehet ez flört, merészség, humor, versek, kalandok, nem csak mély beszélgetések és komoly eszmefuttatások építik fel a kapcsolatban a vonzalmat, szükséges a játékosság, a merészség, az izgatottság, ami nem azt jelenti hogy nem vagy következetes, hanem a szórakoztató minőségi idő is érzelmi biztonságot tud adni, sőt dopamint fog termelni, ami életben tartja a dolgokat, különösen a hosszútávú kapcsolatokban.

Kérdezz! Ne azért kérdezz, mert vársz valamit cserébe, hanem azért kérdezz mert valóban kíváncsiság van benned! Ha azért kérdezel, hogy megismerd a másikat, az építi a kapcsolatot. Mindig biztonságot és melegséget teremt, amikor kíváncsi vagy a másik emberre. A valódi kíváncsisággal nem válsz érzelmi teherré, nem az van, hogy folyamatosan csak kérdezel és kérdezel azért, hogy téged megnyugtassanak valamiről, vagy mert követelsz cserébe valamit a másitól. S képes vagy validálni, elismerni a másiknak az érzéseit.

 Akkor érzem jól magam, ha látsz 

Befogadlak, elismerem feléd, hogy van létjogosultságod, validak az érzéseid, validak a megéléseid. LÁTLAK téged, kíváncsi vagyok rád, igyekszem és szeretném is közel engedni magamhoz, azt AKI TE VAGY.

Egy érett személyiség felelősséget vállal. Felelősséget vállal azért, hol tart éppen az életben. Felismeri a krízisekkel való megküzdés előremozdító erejét, a benne rejlő fejlődés és növekedés lehetőségét, s hogy mennyire szilárdabb lehet az a párkapcsolat, ahol a nehézségekben szerepet vállal, nem kikerüli azokat. Megszületett benne a szándék arra, hogy mer teljességgel szeretni, teljességgel jelen lenni, maradni, tenni, nem csak az idilli, kényelmes helyzetekben, és amire törekszik az nem a félig-meddig, óvatoskodva, és a majdnem kapcsolatokban ideig-óráig elidőzés.

Alakulás 

Saját magadnak is teheted feljebb a mércét, elindulhatsz abba az irányba, hogy te miben is alakulsz: pl. nem magyarázol túl, nem hajszolod a másikat, nem mész bele people pleaser üzemmódba, nem szakítod félbe a másikat, felelősséget vállalsz az indulataidért, érzéseidért, megéléseidért, figyelemmel és kíváncsisággal vagy jelen, tisztázó beszélgetéseket kezdeményezel, benne maradsz a helyzetben, akkor is ha félsz, és egyik lábad leginkább már az ajtón kívül lenne ... s legfőképpen egyenrangú partnert keresel (nem akarsz mindenáron anya/apa, megmentő, mentor, támasz lenni) és így tovább. Ezzel tiszteletben tartod és akár megnöveled a saját érdekérvényesítő jogaidat, a kommunikáció mélységét, egészséges határokat húzol.

Ha a saját mércédet állod, és az a viselkedésedben, tetteidben, szavaidban, hozzáállásodban megnyilvánul, azt a másik is észreveszi, és ha akarja ezt a kapcsolatot, és nyitott veled haladni, úgy követni fogja a magasabbra állított mércét, tisztelni fogja a kapcsolatot, elkezdi utánozni a viselkedésedet, a hozzáállásodat, mert látja, hogy ez segíti a saját útján őt is, és a kettőtök kapcsolatát is.  Így együtt megteremtitek az érzelmi biztonságot, az intimitást, a közös célokat. 

Végül egyre közelebb juttok ahhoz, hogy a legjobb önmagatokat adjátok, és magas színvonalú kapcsolatot ápoljatok - függetlenül a kötődési stílusoktól. 

S nincs annál intimebb összeérés és eggyéolvadás, mint a legsötétebb és fájdalmasabb időkben egymásra hangolódni és együtt szembemenni a viharral, majd a viharból kijövet a végtelen szentségben találni magunkat. Úgy. Ahogyan vagyunk. Együtt. Mert a legtöbb szentség két ember legigazabb és felfelé nyíló összeérésében, egymás melletti kitartásában, együtt pulzálásában születhetik meg. Ami megszületni tud, az életképes.

"Ahogy a személyiség, úgy egy párkapcsolat is a kríziseken keresztül gazdagodik. 

Ez maga az élet. Ha a krízist hárítjuk, az életet hárítjuk."

Szerző: Kiss Renáta